Korábban volt róla szó, hogy ha írás előtt szánunk némi időt a szereplők megismerésére, azzal a későbbiekben megkönnyítjük a dolgunkat. Említettem ezzel kapcsolatban az adatlapkitöltős/interjús módszert, ennek azonban megvannak a maga hátrányai, és nem is működik mindenkinél. Ha megalapozott háttér nélkül dobálunk össze mindenféle részletet, az gyakran nemhogy segítene, de még a lehetőségeinket is beszűkíti, ha a történetben végig egy efféle keretbe próbáljuk beletuszkolni a karaktert.
Nem kell mindent tudnunk a szereplőinkről, mielőtt belekezdünk az írásba. Előfordul, hogy néhányuk hangjára azonnal rátalálunk és úgy ismerjük, mint saját magunkat, de a többségükkel aközben barátkozunk meg, hogy meséljük a történetüket. Ebben az esetben árthat, ha előre legyártott formuláknak akarjuk megfeleltetni őket és nem hagyjuk, hogy együtt fejlődjenek a sztorival - ez sikeres út a kartonemberkékhez.
Szeretek mindenfélét összeírni a szereplőkről, mielőtt belekezdenék a mesélésbe, de el kell ismernem, hogy ezek nagy része sosem fog belekerülni a történetbe. Ugyanakkor vannak olyan információk is, amelyeket tényleg ajánlatos tisztázni írás előtt, különben jó esélyünk van rá, hogy a tizenharmadik fejezetnél (ha egyáltalán eljutunk odáig) egyszer csak elakadunk és nem tudjuk, merre tovább. Nem oldalakon át tartó adatsorról van szó, hanem a hátterükre, személyiségükre, érzelmi állapotukra vonatkozó információkról. Ezekkel sokkal hasznosabb tisztában lenni, mint a fizikai dolgokkal, ha a történetnek még csak körvonalait ismerjük.
1. Mik a szereplő kritikus szükségletei, vágyai, céljai - mit akar elérni?
Ezt kikerülhetetlen ismernünk, ugyanis ez mozgatja a történet alapkonfliktusát, az egész cselekményt. Harry Potter minden tettét az motiválja, hogy megóvja a szeretteit. Frodó el akarja pusztítani a Gyűrűt. Antigoné el akarja temetni a testvérét. Minden más ezekből a célokból nő ki, ezek befolyásolják a szereplőt, irányítják a tetteit.
Ha már nagyjából tudjuk, hogy mi lesz a történetünk cselekménye, akkor érdemes olyan célokkal ellátni a karaktereket, amelyek segítenek az események kibontakozásában. Nézzük megint A Gyűrűk Urát: Boromir meg akarja szerezni a Gyűrűt, ezért csatlakozik a Szövetséghez. Az ő tettei veszik rá Frodót, hogy egyedül folytassa az útját, vagyis a célja továbbgörgeti a cselekményt.
2. Mik a szereplő legnagyobb félelmei?
Ez legalább annyira fontos. Az emberek általában többet tesznek azért, hogy elkerüljék a félelmeiket, mint azért, hogy elérjék a vágyaikat, így ha ezeket ismerjük, könnyebb lesz megalkotni a szereplők konfliktusait, amelyek cserébe mozgatják a cselekményt. Itt sem az a lényeg, hogy mindenféle random dologtól rettegjen a karakter: olyan akadályokat kell az útjába görgetnünk, amelyek egy mélyebb, belső szinten hatnak rá, így az adott jeleneteknek jóval erősebb érzelmi töltetet adhatunk.
3. Kik a barátai?
Sokat elárul, hogy a szereplő kikkel tölti szívesen az idejét. Milyen emberek ők? Mik az ő félelmeik, vágyaik? Mi az, amit szeret bennük a szereplő, és mit talál idegesítőnek, elítélendőnek? Az utóbbi különösen lényeges, hisz még a barátok sem értenek egyet mindenben. Ezeket a nézeteltéréseket kihasználva növelhetjük a jelenetben a feszültséget, többféle nézőpontot is körüljárhatunk és bemutathatjuk a szereplőink erényeit, hibáit.
4. Kikkel nem jön ki jól, kik az ellenségei?
Az, hogy mit nem szeretünk másokban, gyakran többet mond saját magunkról, mint róluk. Nem kell egész érvrendszereket felállítani erről, a szereplőnek nyugodtan lehetnek önző, gyerekes indokai is. A legjobb az, ha a nézetei teljes mértékben hibásak, és bajba kerül miattuk (Harry Potter és Piton, emberek?).
5. Mit tart igazságosnak, igazságtalannak?
Ez abból derül ki, hogy hogyan reagál az őt körülvevő helyzetekre. Mi az, ami igazán feldühíti, és mi teszi boldoggá? Ki iránt érez sajnálatot? Mitől érzi magát biztonságban? A szereplő erkölcsi nézetei azért fontosak, mert ezeket ismervén pontosabb képet kapunk arról, hogy milyen messzire hajlandó elmenni egy szituációban, hol van az a határ, amit nem lépne át. Ezek után már átgondolhatjuk, minek kellene kockán forognia ahhoz, hogy mégis átlépje őket, és olyan helyzeteket teremthetünk, amelyek próbára teszik a jellemét.
6. Milyen személyiségjegyek segítik? Melyek hátráltatják, melyek keverik bajba?
Ezek határozzák meg, hogyan reagál a szereplő egy adott helyzetre. Egy elfogult döntés egészen más mederbe terelheti a dolgokat. Itt azt is megvizsgálhatjuk, mitől vált a szereplő olyanná, amilyen, honnan szedte magára ezeket a tulajdonságokat. Előfordulhat, hogy ezek a háttérinfók lényeges részét képezik a cselekménynek, és felhasználhatjuk őket, hogy felerősítsük a konfliktusokat.
Írás közben igyekezzünk figyelni arra, hogy mit követel a szereplő jelleme, ne kényszerítsük, hogy azt tegye, amit a cselekmény diktál. Ha néha nem a legjobb vagy legésszerűbb megoldást választja, az csak elmélyíti, hitelesebbé teszi, és még a cselekményt is segít kiszámíthatatlanná tenni.
Nem kell mindent tudnunk a karakterekről, mielőtt belekezdünk az írásba, a legjobb dolgok úgyis a pillanat hevében jönnek elő. Az sem baj, ha a történet közepén egyszer csak megcáfolják az eredeti elképzelésünket és a legváratlanabb dolgokkal állnak elő. Ez csak azt jelzi, hogy lassan életre kelnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése