A világtervezés legfontosabb eleme | Sorköz - Olvasásra kijelölt hely: A világtervezés legfontosabb eleme

2015. január 18., vasárnap

A világtervezés legfontosabb eleme

A múlt héten az előző blogom világtervezős bejegyzéseit osztottam meg veletek. Több mint négy év telt el azóta, hogy ezeket megírtam (jó ég, na most kaptam sokkot!), így kiegészíteném a sorozatot még egy poszttal, amely talán egy kicsit más megvilágításba helyezi az eddigieket (mintegy égi jelként, hogy jó helyen tapogatózom, nemrég találkoztam Hannah Emery szociológus fantasy kultúrák létrehozásáról szóló írásával, amelyet mindenképpen érdemes elolvasni).

Nem ritka, hogy a világtervezés több időt vesz igénybe, mint maga az írás, hiszen legyen szó sci-firől, fantasyről vagy történelmi regényről, egy gondosan felépített háttér elengedhetetlen része annak, hogy a művünk hiteles legyen az olvasó szemében. Ha már eldöntötted, hogy a történeted a mi világunkban vagy valahol máshol játszódik, végiggondoltad a legfontosabb kérdéseket a helyszíneddel és az ottani emberek életével kapcsolatban, esetleg már a főszereplődet is elképzelted eme rendszeren belül, akkor is van még valami, amire különösen érdemes odafigyelni. Véleményem szerint a világtervezés legfontosabb eleme, amely nélkül a legrészletesebben kidolgozott (fantasy)kultúra sem kelhet igazán életre, a diverzitás.

diverzitás
Forrás: ?
Mi az a diverzitás és mi köze van a regényíráshoz?

Diverzitás, vagyis sokféleség. A való életben sem egységes egy-egy kultúra, akkor egy általunk kreált világban hogyan lehetne az? Akár térben, akár időben mozdulunk el a történetünk jelenétől, az mindenképpen valamiféle változással kell hogy járjon. Ha megnézzük az Amerikába emigrált magyarok kultúráját (vagy nem is kell annyira messzire mennünk, tekintsünk csak egy kicsit az országhatáron túlra), akkor is lesznek köztük ismerős elemek, de nagy eséllyel olyanok is, amelyek teljesen újak, nálunk már nem élnek vagy nem ilyen formában. De elég, ha körülnézünk a saját házunk táján, mondjuk, hogy különböző országrészből származó ismerősök hányféleképpen nevezik meg ugyanazt dolgot. Ha azt mondom, hogy pampuska, pánkó vagy herőce, minden magyar tudni fogja, hogy a fánkra gondolok? Nem valószínű, pedig ha kilépünk a fővárosból, mindet használják ma is. Vagy gondoljunk a szubkultúrákra: részei a nagy egésznek, de egy bizonyos ponttól jelentősen eltérnek tőle, egyetlen ember pedig több szubkultúrának is a tagja lehet anélkül, hogy tudatosan dolgozna ezért.

Az időbeli változás még jelentősebb nemcsak a nyelv, hanem a kulturális gyakorlatok, egyáltalán a világnézet kapcsán. Kétszáz éve elképzelhetetlen, sőt egyenesen felháborító és megbotránkoztató volt még a gondolata is annak, hogy a nők szavazati jogot kapjanak vagy egyetemre járjanak. A világ felfedezésével és globalizálódásával nemcsak addig teljesen elszigetelt kultúrákat ismert meg a nyugati ember, hanem eszmék, áramlatok, gazdasági modellek, szavak stb. is átlépték az országhatárokat és beépültek egy-egy nép hagyományába. Ezek a folyamatok nem egyik pillanatról a másikra zajlanak, az átvétel pedig általában az eredeti dolog bizonyos mértékű deformálódásával jár: a helyi viszonyoknak megfelelően van, amit elvesznek belőle, van, amit hozzáadnak, vagy épp teljesen más jelentéssel ruházzák fel. Gondoljunk csak a különböző karácsonyi szokásokra a világban vagy arra, hogy mit értünk mi és a világ többi része gulyás alatt.

Egy-egy ember vagy nagyon apró közösség elszigeteltsége még megoldható és elképzelhető lehet, de egy egész kultúráé már nem, még akkor sem, ha mondjuk egy bura alatt, falak között vagy kemény diktatúrában élik le az egész életüket. A deviancia, vagyis a normától eltérő viselkedés mindenképpen fel fogja ütni a fejét. Deviancia alatt nem kell feltétlenül súlyos dolgokra gondolnunk: a mainstreamhez képest deviánsnak számítanak a fentebb már említett szubkultúrák, de egy szigorúan keresztény elvű társadalomban például az is, ha egy nő nem akar gyereket. Hogy a bejegyzés elején említett cikket idézzem: milyen élete lehetne annak a dothrakinak (lovas-harcos nép a Trónok harcában), aki szerencsétlenségére úgy születik, hogy allergiás a lószőrre? 

Egy társadalom, egy kultúra sosem lehet egységes, mert a tagjai mind különbözőek, időben és térben különböző hatások érik. Ez igaz akkor is, ha a mi világunkról írsz és akkor is, ha te találtad ki az egészet. Érdemes tehát átgondolni, hogy a történelem folyamán melyek voltak ezek a hatások, milyen változások következtek be és hányféleképpen jelentkezik a történetedben a diverzitás, amely ezeknek a változásoknak elengedhetetlen következménye. 


Ha lemaradtál volna a világtervezős sorozat előző részeiről, itt elolvashatod őket:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...


blogger template by lovebird