2014. január 31., péntek

Híres írók okossága - Charles Bukowski

Charles Bukowski (1920-1994) Németországban született amerikai író, költő. Írásait Los Angeles
társadalmi, kulturális, gazdasági légköre hatja át. Meghatározó témái közé tartozik a szegénységgel küzdő amerikaiak élete, az írás mint tevékenység, az alkohol, a nőkkel való kapcsolatai, a munka robotolásjellege.



Charles Bukowski: Írás 

Gyakran ez az egyetlen
dolog
közted és a
lehetetlen között.
sem ital
sem egy nő szerelme
sem vagyon
nem
versenyezhet vele.

Semmi nem
menthet meg
csak az
írás.

Ez tartja helyén
a plafont,
sakkban
a hordákat,
hogy be ne kerítsenek.

Ez robbantja szét
a sötétséget.

Az írás
az egyedüli
pszichológus
a legkedvesebb
Isten
minden Istenek közt

Az írás kísérti
a halált
nem ismeri
a lemondást.

Az írás
kineveti
önmagát
s a fájdalmat.

Ez az utolsó
elvárás
az utolsó
magyarázat.

Ez
az
ami.

Fordította: Gyukics Gábor


Forrás
"Az írás egyáltalán nem munka... Mikor arról beszélnek, mennyire fájdalmas dolog írni, nem értem, mert szerintem pont olyan, mint legurulni a hegyről. Felszabadító. Élvezetes. Ajándék, hogy azért kapsz fizetést, amit csinálni akarsz."

"Azért írok, mert kijön belőlem - és hogy utána fizetést kapjak. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy az írás olyan, mint ha ágyba bújnék egy gyönyörű nővel, azután ő felkelne, elővenné a tárcáját és odaadna nekem egy marék pénzt. Elfogadom."

"Azt kérdezte, mitől lesz valaki író. Én azt feleltem, egyszerű: vagy papírra veted, vagy leugrasz egy hídról."

"Élj egy kicsit, és szerezz egy írógépet."

"Az írók kétségbeesett emberek, és mikor már nem azok, nem is írók többé."

"Az írás olyasvalami, amiről nem tudjuk, hogy kell csinálni. Leülsz, és csak megtörténik, esetleg nem történik meg. Hogy lehet tehát megtanítani valakinek, hogyan kell írni? Fogalmam sincs, mert még te magad sem tudod, hogy képes leszel-e rá. Mindig aggódom, tudod, mindig, mikor felmegyek az emeletre a borosüvegemmel. Néha tizenöt percet ülök az írógép előtt. Nem azért megyek fel, hogy írjak. Az írógép van odafönt. Ha nem kezd el mozogni, azt mondom, lehet, hogy ma este fogok elpatkolni."

"Az embert semmi nem akadályozhatja meg az írásban, csak saját maga. Ha valóban írni akar, akkor írni is fog. Az elutasítás és a gúny csak erősebbé teszi. És minél jobban akadályozzák, annál erősebbé válik, mint egy óriáshullám a gáttal szemben. Az írásban nem lehet veszíteni; csiklandozza a lábad alvás közben, büszkévé tesz, akár egy tigris, tüzet szít a tekintetedben és szemtől szembe állít a halállal. Harc közben esel el, a pokolban dicsőség vár. A szó ereje. Kövesd és add tovább."

"Mikor kételkedni kezdek benne, hogy képes vagyok megmunkálni a szavakat, csak olvasok valamit egy másik írótól, és rájövök, hogy nincs miért aggódnom. Egyedül saját magammal kell versengenem, hogy jól csináljam, erősen, hatásosan, élvezettel, szerencsével."

"A legtöbben jobban fejezik ki magukat levélben, mint szóban, és néhányan képesek művészi, leleményes levelet írni, de mikor egy verssel, történettel, regénnyel próbálkoznak, mesterkéltté válnak."

Forrás
"Valahol valaki megkérdezte tőlem: "Hogyan kell csinálni? Hogy lehet írni, alkotni?" Nem lehet, mondtam neki. Nem próbálkozni kell. Ez nagyon fontos: nem szabad próbálkozni egy Cadillac, az alkotás vagy a halhatatlanság miatt. Várni kell, és ha semmi nem történik, várni még egy kicsit. Olyan ez, mint egy bogár a plafonon. Megvárod, míg odajön hozzád. Mikor elég közel van, odanyúlsz és leütöd. Vagy ha tetszik, ahogy kinéz, megtartod háziállatnak."

"Az írói válságról írni még mindig jobb, mint egyáltalán nem írni."

"Azért írok, mert létszükség. Nélküle megbetegednék és meghalnék. Ugyanúgy a része az embernek, mint a máj vagy a belek, és nagyjából ugyanannyira elbűvölő is."

"Semmi dicsőség nem volt egy iszákos életében, sem egy íróéban."

"Amerikában mindig voltak álláskeresők. Mindig voltak használható testek. És én író akartam lenni. Majdnem mindenki író volt. Nem mindenki hitte, hogy lehet belőle fogorvos vagy autószerelő, de mindenki tudta, hogy lehet belőle író. A szobában lévő ötven pasasból valószínűleg tizenöt azt gondolta magáról, hogy ő író. Majdnem mindenki használt szavakat és le tudta írni őket, tehát majdnem mindenkiből lehetett volna író. De a legtöbben szerencsére nem írók, még csak nem is taxisofőrök, és néhányan - sokan - sajnos semmik."

"Csak egy helyen lehet írni, egyedül az írógép előtt. Az az író, akinek ki kell mennie az utcára, nem ismeri az utcát. Mikor otthagyod az írógépet, a gépfegyveredet hagyod ott, és beözönlenek a patkányok."

"Nem írni nem jó, de próbálkozni, mikor nem megy, még rosszabb."

"A rossz írás olyan, mint a rossz nő: nem sokat tehetsz ellene."

"... kevés író szereti más írók munkáit. Csak akkor szeretik, ha azok meghalnak, vagy ha már régóta halottak. Az írók csak a saját szemetüket szeretik szagolni. Én is ilyen vagyok. Nem szeretek írókkal beszélni, rájuk nézni, vagy ami még rosszabb, hallgatni őket. És a legrosszabb inni velük, össze-vissza nyáladzanak, szánalmasak, úgy néznek ki, mint ha az anyjuk szoknyáját keresnék. Inkább gondolok a halálra, mint más írókra. Az sokkal kellemesebb."

"Van egy kis gond az írókkal. Ha egy író munkáját kiadják és sok-sok példány elkel belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha egy író munkáját kiadják és közepes mennyiség kel el belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha egy író munkáját kiadják és nagyon kevés kel el belőle, az író nagynak képzeli magát. Ha az író munkáját sosem adják ki és nincs elég pénze, hogy maga publikálja, akkor igazán nagynak képzeli magát. Az igazság azonban az, hogy nagyon kevés a nagyság. Szinte nem is létezik, láthatatlan. De abban biztos lehetsz, hogy a legrosszabb írók a legmagabiztosabbak, ők kétkednek legkevésbé magukban. Mindenesetre az írókat kerülni kell, és én próbáltam is, de gyakorlatilag lehetetlen. Valamiféle testvériségre vágynak, valami összetartásra. Az egésznek semmi köze nincs az íráshoz, az írógép előtt mit sem segít."



Az biztos, hogy az írás szenvedély, de már önmagában ehhez is különbözőképpen viszonyulhatunk. Van, amiben egyetértek Bukowskival, van, amiben kevésbé. Ti mit gondoltok?

2014. január 11., szombat

Az írás munka és kihívás*

Az írás, mint bármely más művészeti ág, munka és gyakorlást igényel. Életünk végéig tanulhatjuk, alkothatunk szebbnél szebb dolgokat, de tökéletesen elsajátítani akkor sem lehet, mert minden egyes alkotás új kihívást jelent. 

Forrás

Thomas Mann azt mondta: "Író az, akinek az írás nehezebben megy, mint másoknak." És én egyet is értek vele; ha nem csak kötelességből vagy unaloműzésként firkálgatunk, akkor az írásba, sőt az előtte lévő tervezési folyamatba beleölt idő- és energiamennyiség elképesztő mértékű lehet, legyen szó bármilyen műfajról.

Kezdetben teljesen spontán módon, mindenféle tervezgetés nélkül írtam. Jött egy ötlet, egy szimpatikus szereplő, egy érdekes párbeszédfoszlány, és abba kapaszkodva azonnal gépelni kezdtem. Bepötyögtem pár oldalt, fejezetekig is eljutottam, de mikor elértem arra a pontra, ahonnan az ihlet származott, elakadtam. Nem tudtam, hová tart a történet, merre induljak tovább, sőt általában az odáig vezető eseménysor is logikai hibáktól hemzsegett. Nem volt cél, amit szem előtt tarthattam volna, nem tudtam, hogy valójában miről is akarok írni, így a szereplők hiteltelenek voltak, a párbeszéd lapos, a cselekmény értelmetlen.

Itt köszön vissza az első bekezdés témája: külföldi oldalakat böngészve és saját tapasztalataimat szem előtt tartva jöttem rá, hogy az írás mint művészet több munkát és odafigyelést igényel, mint egy iskolai feladat megoldása. Nehéz, de nem lehetetlen, és a tanulás útja számtalan új izgalmat rejt.

Sok helyen hallottam, hogy egyesek számára a tervezés beárnyékolja a kreatív alkotás folyamatát, elveszi az írás során való felfedezés örömét. Ez is teljesen érthető nézőpont. Mindegyikünk egyéni utat jár be, magunknak kell kitapasztalnunk, mi az, ami számunkra működik, és mi az, ami nem, tehát ha te jobb szeretsz minimális tervezéssel vagy anélkül nekivágni, és a végén egy kicsivel többet javítgatni, azzal sincs semmi probléma. A lényeg, hogy valamilyen módon eljussunk a végére.

Én az előre felkészülős típusba tartozom. Környezetet teremtek, jobban kiismerem a szereplőimet, mint saját magam, gyakorlom a beszédstílusukat és eltervezem, mi lesz a regény vége, mielőtt akár azt begépelném, hogy "Első fejezet." Ez nem jelenti, hogy nem hagyok teret az írás közben való változtatásnak, sőt boldog leszek, ha az egész önálló életre kel közben és új, meglepő irányokba terel. De kitűzök egy célt, amit a történettel el akarok érni, és az összkép tekintetében ahhoz tartom magam.

A tapasztalatom az, hogy bár egyetlen sort sem írtam még le a műből, a hetekig tartó tervezgetés során sem csappan a lelkesedésem, sőt ahogy újabb és újabb dolgokat fedezek fel a világról, a szereplőkről, úgy leszek egyre izgatottabb, hogy belevághassak az írásba.



Ti felkészültök, mielőtt nekikezdenétek írni? Ha igen, hogyan?
Vagy azt szeretitek, ha mindennel menet közben szembesültök?
Írjátok meg a tapasztalataitokat, mert kíváncsi vagyok rá. :)

*Az eredeti bejegyzés 2010. 07. 24-én itt jelent meg.

2014. január 9., csütörtök

Kortárs magyar - Ágh István


Be kell vallanom, a kortárs irodalmi műveltségem finoman szólva is siralmas. Neveket és egy-két címet fel tudok ugyan sorolni, és az egyetemi beadandó- és esszéírás megtanított arra, hogyan rizsázzak egy oldalt, mikor a tudásom öt mondat erejéig terjed, de ettől azért nem érzem magam túlságosan elégedettnek. A középiskolai irodalomórán időhiány miatt nem jutottunk el a huszadik század második feléig, utána pedig, ha épp nem szakirodalmat kellett olvasnom, akkor angolul kerestem valami szórakoztatót, a mai magyar irodalom így szinte teljesen kiesett a látókörömből. Ezen szeretnék változtatni ezzel a rovattal.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...


blogger template by lovebird